~Bevezetés~

Kate szemszöge:

Igazából nem tudom, hol kezdjem. Jerry és én két legjobb barátnő, régről. Miközben az összes lány a nyálgépekre csorgatta a nyálát, a mi eszünk tök máshol járt. Hol? Hát elmesélem…

Anyu által ismertem meg őket. Rammstein- Ich Will. Néztem a klippet. Első gondolataim:  Jézusom, mi ez a hajszerkezet, ezek hogy néznek ki? A zene nem volt rossz, de akkor még nem voltam ennyire belecsöppenve a durvább zenei műfajokba.

Később, megkértem muttert, mondja megint, hogy hívják a bandát. Hát rákerestem. Nem kellett két nap, csak azt hallgattam egyfolytában. Akkor még azt sem tudtam, kik azok. De napról-napra kezdtem megkedvelni őket.

Igazából nem is jutottunk el egy koncertre, míg egy szép napon…

- Embeeeeer, embeeeeeeeer! – futkorászott Jerry a lakásban. Én közben a napi koffein adagomat készítettem a konyhában korán reggel.

- Mivan?- néztem rá értetlenül, táskás szemekkel. Persze..Még jó hogy nehezen megy a korán kelés Timoék ütős bulija után.

- Megnyerted. Sikerült!

Jerry nagy mosollyal a képén átsétált a nappalinkba. Miközben barátnőm örömének tárgyán gondolkoztam, mentem utána én is, majd rájöttem min viháncol ennyit:

- Mi? Azt meg hogy?

- Nem tudom –rázta a fejét.- Állítólag nem a szavazásokon múlt, hanem a tagok döntöttek, ki a legjobb.

- Úristen. LÁTTÁK A VIDEÓMAT? Ők? A németek? – majdnem kiköpttem a fekete löttyöt.

- Valószínű - mosolyodott el. Kivette a kezemből a bögrémet és ivott egy korty kávét.

- Blőh, hogy tudod ezt meginni.
Barátnőm fintorgó arcán elkapott a nevetés, de próbáltam koncentrálni arra, hogy tudatosuljon bennem, hogy megnyertem a versenyt.

- Azért, most jobban esik, mint a sör. Munkába menet előtt, csak nem élinkíthetem magam azzal.
Ja, igen. Hozzátenném. Jerryvel kint élünk Berlinben, alig egy hónapja. Egész jól megy a német, ahhoz képest, hogy franciát és angolt tanultam. Pont ezért jó, hogy egy hangszerboltban dolgozom. A külföldi rendeléseket én intézem, angolul. Elég menő kis bolt. Vannak kint lemezek is. És a főnök megengedi, hogy Rammstein-t hallgassak egész nap. Mert ugye, milyen zene szóljon egy hangszerboltban?

A lakást csak béreljük, de itt Berlinben fantasztikusan passzolnak az árak a fizetésekhez. Mivel nem dolgozok sokat, így tudok egyetemre is járni, mint Jerry. Bár ő már gyakorlaton van pályakezdőként. Barátosném jobban tud németül, így ő jobban el tud helyezkedni. Szóval. Megvagyunk.

Visszatérve.
A borítékot cincálva, alig vártam már, hogy megtudjam a tartalmát. Kihúztam belőle a két papírost.

-VIP-jegyek? Mi? – tátott szájjal bámultam. Istenem, de jó már.

- A sors keze...  

Felálltam, s kitűztem a parafatáblára a két jegyet.